Sziasztok, kedves látogatók! A nevem Joy és azért vagyok itt, hogy én is erősíthessem a GP csapatát - vagy inkább azért, hogy leírjam mi jár a fejemben, ha éppen csinálok is valamit? Nehéz lenne megfogalmazni... Nem is tudom, talán valami olyasmit kéne ide írnom, hogy milyen jó itt lenni? Vagy meséljem el sanyarú sorsom minden egyes pillanatát, hogy jutottam oda, ahol tartok? Mik a céljaim és még mit szeretnék elérni az életben? Ó, ezekre egyszerű a válasz: akit igazán érdekel, ki vagyok, az nem a bevezető szöveg alapján fog megismerni! De minden esetre hoztam egy kis ízelítőt belőlem, hogy ki is vagyok és mit gondolok saját magamról.

Barna haj, barna szem és átlagos, 166 cm magasság, vékony testalkat. Szeretem a csőszárú nadrágokat, a szoknyákat, a csini kiegészítőket és igyekszem messziről elkerülni a kínai boltokat. Már talán pár hónapja egyben sem jártam, ami nálam nem szokatlan. Családi hátteremet tekintve elvált szülők egyke gyereke vagyok, apám meg lassan egy éve nem láttam, de nem is baj. Rengeteg olyan dolog van, amiben még fejlődhetnék, de szerintem az ember életében mindenki rájött már erre. Szeretem a napfényt, bár nem a forróságot. Imádok szabadidőmben olvasni, zenét hallgatni vagy éppen sorozatozni s nem utolsó sorban a párommal beülni a moziba és megnézni a Gru 3. részét a születésnapomon. Szeretnék felsőfokú nyelvvizsgát letenni miután egy évem még vissza van a szakmámból. Munkahelyemen szeretnék magasabb pozíciókba kerülni, ahogy tapasztaltam, nem is olyan nehéz a szintlépés. Nem kedvelem a kórházakat, az orvosokat sem a vérvételt, még akkor sem, ha a nővér megdícséri, milyen könnyen megtalálható a vénám.

Átlagos gyermekkorom volt mondhatni. Mindössze 6-10 éves lehettem, amikor a szüleim elváltak, de mindig is úgy gondoltam, hogy ennek így kellett lennie. Édesanyámmal élek mióta csak az eszemet tudom és a veszekedésektől eltekintve (és az egyéb stikliken), egész jól megvagyunk, bár egyszer szeretnék egy saját lakást. Régen nagyon visszahúzódó személyiség voltam, olyan, aki alig mer megszólalni, amin még mindig lenne mit javítani, viszont büszke vagyok arra, ki vagyok.

És mit gondolok a mai társadalomról? Azt, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket egyszerűen képtelen vagyok megemészteni, például miért jó az, ha minden lány ugyanabban a felsőben és farmer nadrgában mászkál az utcán nyilvánosan? Miért rekesztik ki az olyan lányokat, akik egyszerűen képtelenek kezdeményezni? Vagy akik nem olyanok, mint ők?

Nos, ez vagyok én! :)