Hello, strangers! Most egy kissé költőire sikeredett témával állnék elő, amit az Elle magazin szeptemberi számából az egyik cikk ihletett (Emlékezet kultúrája, bennünk élő történelem - 62. oldal). Habár a tabu témát a cikkben történelmi eseményekhez kötötték, én nem voltam rest egy kicsit tovább gondolni. Azt hiszem ez a téma elég szerte ágazó és hatalmas, úgyhogy igyekszem összeszedni gondolataimat és megosztani veletek saját véleményem azokról a témákról, amiket az emberek félnek vagy csak nem szeretnek kitárgyalni, mert hát az emberi társadalomban már számtalanszor előkerültek bizonyos íratlan szabályok, amik miatt nem lehetett igenis fontos dolgokról beszélgetni, mint például a szexualitás vagy a beállítottság, aminek meg voltak az okai. Mivel nem vagyok sem történész, sem régész, ezért nagyon nem is bonyolódnék bele részletesen a múltba, inkább a jelenre koncentrálnék.

Még mielőtt tovább olvasnál, szeretném felhívni a figyelmed, hogy ez csupán az én saját véleményem! Nem szeretnék senkit sem megbántani, csupán hangot adok véleményemnek!

Gondolom ti is nehezen beszéltek szüleitekkel vagy éppen a párotokkal intim témákról és ha fel is hozzátok, rögtön meg is bántátok, hogy szóba hoztátok a dolgot vagy pedig szégyellitek magatokat és azt hiszitek, hogy éppen hülyének néznek, ha csak egy szót is szóltok. Igazam van? Valljuk be, az emberek többsége nem szívesen tárgyallja ki magánéletét ilyen szinten, sőt, a problémáinkat inkább saját magunk próbáljuk megoldani, ami rendben is van, viszont szerintem nem elítélendő dolog, ha mondjuk tanácsot kérünk bizonyos dolgokban egy nálunk tapasztaltabb személytől a kényes dolgokban. Nyílván én sem szeretem egy ismeretlen embernek elmondani például mikor is voltam a nőgyógyásznál és mit is csinált velem a doki. Nem, ez magán ügy, viszont szerencsére vannak olyan emberek a környezetemben, akikre mindig számíthatok és megbízhatok bennük, szerintem neked is vannak úgymond "bizalmas embereid", akik véleményére támaszkodhatsz! De vajon mi annak az oka, hogy félünk ezektől a témáktól?

Számtalan indok állhat amögött, hogy valaki nem szeretné még a legjobb barátjának/barátnőjének sem elmondani intim dolgait, mint például a fiatal kor, amikor még csak a határainkat feszegetjük, vagy a barátok, család hiánya, az olyan megbízható emberek nemléte, akik nem adják tovább titkainkat, vagy egyszerűen elképzelni nem tudjuk, hogyan kéne felhozni egy témát. Egy másik indok lehet az is, hogy félünk attól, hogy felhasználják ellenünk az információt azok az emberek, akiket esetleg eddig barátainknak tartottunk és tovább adják azt az ellenségünknek. Ezek mind mind olyan tényezők, amik befolyásolnak minket és eltántorítanak attól, hogy nyíltan megbeszéljük gondunkat egy hozzánk közel álló személlyel, mert félünk, hogy az esetleg kiröhög bennünket. De tudjátok mi az én véleményem?

Emberek vagyunk, tévedhetünk és kérhetünk tanácsot, ha bajban vagyunk. Én személy szerint mindig is próbálok mindent saját magam megoldani, de ha esetleg elakadok valahol, segítséget kérek és nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam. Nem igazán szánok rá túl sok időt arra, hogy azzal foglalkozzam, mások szerint hogyan kéne élnem és mikor mit kéne csinálnom. Ha éppen ahhoz van kedvem, hogy megbeszéljem barátnőmmel éppen mikor jött meg vagy meddig tart, akkor nem húzom a számat. Jó, nyílván nem hozom csak fel a témát az egyik tanóra közepén, de ha feljön a téma, vagy ha segítségre van szükségem, tudom kihez forduljak. 

Szóval merj segítséget kérni és ne félj attól, hogy esetleg olyan kérdést tettél fel, amivel kiröhögteted magad osztálytársaid, munkatársaid, barátaid előtt! Figyelj oda magadra és légy te is egy olyan ember, aki törődik saját önbecsülésével, kinézetével, attitűdjével!